Tegnap hazafelé agyaltam, elmélkedtem szokásomhoz híven, annyi minden rendezni való van fejben,

néha reménytelen vállalkozás. Az ami a fejemben van egy kusza örvény leginkább, kérdések, ötletek, megtapasztalások.

Az egyik tapasztalatom, hogy maradjak önmagam, sok hibát vétünk amíg eljutunk arra a szintre, hogy megbékélünk saját magunkkal, mert igen a legnagyobb harcot saját magunkkal vívjuk meg.

"Elfogadás" egy pont mikor rájössz, ha bele gebedsz sem lehetsz más mint akinek teremtettél-születtél, minek kínzod magad és harcolsz, ön ostorozás, felesleges szenvedéssel élni! Inkább fogj kezet magaddal  és hozd ki az életedből magadból a legjobbat.

Én ezt tettem, és mióta saját magam elfogadtam, érdekes hogy mást is el tudok fogadni olyannak amilyenek.

És úgy nézek egy másik emberre, mint egy mint egy csodára, mint egy kő a folyóparton  nem tudni honnan jött, mennyit utazott, milyen hatások formálták, hogy olyan lett amilyen.

Naprendszerünk ideális példája a kiegyensúlyozott kapcsolatrendszernek. Egyik bolygó sem akarja átvenni a Nap szerepét, mindegyikük hűséges marad önmaga természetéhez, mégis tökéletes összhangban működik a többiekkel. Egyiküknek sem kell áldozatokat hozni, nem kell megtagadnia önmagát, nem kell felemás eredménnyel kecsegtető kompromisszumokba belemenniük. Mindegyikük éppen olyan, amilyen. És az emberi kapcsolatok is éppen ilyen harmonikusak lehet

Egy szóval "nekem nem kell, ami a tiéd! Tartsd csak meg! Nem akarok olyan lenni mint te, nem kell az életed egyetlen mozzanata sem! Meghagyom neked!

Nekem az kell, ami az enyém, az amit én idéztem elő, ami nekem van megírva. Én akarom átélni frissen, tisztán, én akarok hibázni vagy jó döntést hozni, szenvedni vagy épp boldog lenni, azt akarom ami belülről jön, ami én vagyok Önmagam "